MEGJUHÁZIK tárgyatlan ige (
népies,
irodalmi nyelvben)
<Haragos ember> lecsillapul, megszelídül. □ De most, hogy visszatértél megjuházva, E harci szélvészt elcsitítja nyelvem. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Dani, mint az apja előtt mindig, megjuházva néz félre, mintha bűnösnek érezné magát. (Móricz Zsigmond)
- megjuházás; megjuházó; megjuházott.