Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGERED [g-e] tárgyatlan ige
  • 1. <Eső> rendsz. hirtelen v. erősen esni kezd. Megerednek az ég v. a felhők → csatornái. Hirtelen, mintha dézsából öntenék, megeredt az eső. □ A sebes zápor gyorsan megered. (Tompa Mihály) Bámulok ki a nedves parkra, – közben megeredt az eső. (Karinthy Frigyes) || a. <Általában vmely folyadék> vmiből, vhonnan szivárogni, folyni kezd. Megerednek a könnyei; megered az orra vére; megeredt a must a sajtóból. □ Hagyd csak barátom, nálunk igy szokás: A vérnek folyni kell, ha megeredt. (Vörösmarty Mihály) János reá borúlt az asztal sarkára, S megeredt könnyének bőséges forrása. (Petőfi Sándor)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) <Beszéd, társalgás, előzetes hallgatás után> megindul, megkezdődik. □ Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként … (Arany János) Megeredt … a beszéd, ahogy ott hevertek a kövér fűben. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Megered a nyelve v. (ritka) szava: <előzetes hallgatás után> folyamatosan, terjengősen beszélni kezd, főleg bizalmas dologról. □ Vártam, hogy megered a szava. (Gárdonyi Géza) A papucsos menyecskének megered a nyelve, és szapora beszédbe kezd. (Tömörkény István) || b. (átvitt értelemben, ritka) Megered a szó vkiben: vki beszédessé válik. □ Megered a szó az atyafiban. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) <Kedv> minden gátlástól felszabadul. □ De nehéz megkapni nyargaló szekeret, Nehezebb a kedvet, ha nagyon megered. (Arany János)
  • 4. (régies) Hirtelen futni kezd. □ Megered a két ló a dalia párral. (Arany János)
  • 5. <Elültetett hajtás, átültetett növény, ill. beültetett szem v. oltógally> gyökeret ver, meggyökerezik, ill. megfogan. Megeredt a szemzés. Elültettem az eperpalántát, de nem eredt meg. □ [A magyar színészet] akkor ered meg, mikor ez a somfa. (Vas Gereben) [A rozmaringot] elültettem a cserépbe, … megöntöztem; meg is eredt. (Jókai Mór)
  • 6. (átvitt értelemben, népies) <Védőoltás> a kívánt enyhe fertőzést előidézve megfogan. Beoltották himlő ellen, de az oltás nem eredt meg.
  • megeredés; megeredő; megeredt.