Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas <Bűnt, vétket, sérelmet> nem ró fel, nem tart számon többé, nem érez többé haragot miatta, szinte meg nem történtnek tekint. Megbocsát vkinek vmit; Isten bocsássa meg : <mentegetőzés kifejezésére v. bevezetéseként.> Mindent megbocsátana neki, ha még egyszer visszatérne. □ De ti azt mondátok, már minden hiába, A király haragját elvitte sirjába Mely hazudságot én most megbocsátanék, Csak volna életben a régi szolga még. (Arany János) Minthogy romlottnak tartotta a mai társadalmi berendezést, könnyebben megbocsátotta, ha a szegény lopott, mint ha a gazdag örökölt. (Babits Mihály) Öreg lettem , és mindent meg tudok bocsátani? (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan Megbocsát vkinek (vmiért): vkinek vmely bűnét, hibáját nem rója fel, többé nem tartja számon, nem gondol rá érte haraggal. Bocsáss meg neki, nem szándékosan tette! Bocsáss meg hanyagságomért! Megbocsátott minden ellenségének. □ Szívem, isten hozzád! | Megbocsáss, ha szolgád Vétett ő beszédében. (ismeretlen szerző) Bocsássatok meg ti, | kik még tartóztattok. Nekem már elég volt, | lassan hazamennék. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (csak felszólító módban) <Mentegetődzés v. tiltakozás, szemrehányás udvarias bevezetéseként.> Bocsáss meg, de ; bocsáss meg, hogy ; már megbocsáss, de Bocsáss meg, de nagyon el voltam foglalva. Bocsásson meg, kérem, de ezt nem fogadhatom el. Bocsáss meg, de én a te helyedben nem tettem volna ezt. □ Tovább kell mennem, s megbocsáss, Ha tán zavartam házi csendedet. (Vörösmarty Mihály) A sok udvari | szívek között bocsáss meg a tied volt | legegyügyűbb, ártatlanabb, Melinda! (Katona József) Bocsásson meg, ezt nem értem. (Kosztolányi Dezső)