Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <tulajdonság, magatartás>, amely a magyarság egészére jellemző, v. amely a magyar nép vmely jellemző tulajdonságát tükrözi; sajátosan magyar. Magyaros észjárás, gondolkodás. □ Hasztalanúl riadoz viszhangja előbbi lakodnak, Óh Egyed Elhalt az, s szomorú hangon nyög mostan utánad A magyaros szellem. (Vörösmarty Mihály) Csiszoltságot egyesít magyaros, egészséges észjárásával. (Mikszáth Kálmán) || a. A magyar nyelv, stílus, ízlés sajátosságait tükröző. Ízes, zamatos, magyaros beszéd. Stílusa magyaros, tiszta, üdítő. Magyaros dallam, építkezés, ritmus, verselés. □ Nem szégyellem, nem is bánom, Hogy, ha írnom kelle már, Magyaros lett irományom. (Arany János)
2. Magyarok között szokásos, kedvelt, tapasztalható. Magyaros konyha, tánc, vendégszeretet. □ Náluk nem főznek magyarosan, jó sűrű rántásokkal, hogy megálljon a kanál, hogy minden csöpögjön a zsírtól. (Kaffka Margit) Derék magyaros vacsora volt, csirkepörkölt, túrós csusza, mákos és diós metélt. (Kosztolányi Dezső) Délig az ember elsétálgat, akkor jön a jó ebéd, haj, azok a pompás magyaros ételek (Móricz Zsigmond) || a. A magyaroktól viselt, használt. Magyaros bajusz, öltözék, ruha. □ Egészen olyan legyen, mint a rendes magyaros kocsi, hanem annak minden darabja remekbe legyen faragva. (Tömörkény István)
3. Olyan, mintha magyar volna, ahhoz hasonló, arra emlékeztető. Ez a ruha magyaros, de nem magyar.
4. Magyarosan: magyarán, kereken, alaposan. Amúgy magyarosan megmondta, odamondott. □ Vedd elő őket amúgy magyarosan, becsületesen. (Tolnai Lajos) Mink csak magyarosan harcolunk: ember ember ellen. (Gárdonyi Géza)
5. (irodalomtudomány) Magyaros irány, iskola: <a XVIII. század végi régi magyar irodalomban> az az irányzat, amelynek képviselői alkotásaik tárgyában, felfogásában, előadásában s rendsz. versalakjában is elsősorban a magyar hagyományok folytatására törekedtek.
II. főnév (irodalomtudomány) A magyarosok: <a XVIII. század végi régi magyar irodalomban> a magyaros iskola képviselői.