Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. (melléknévi) (gyak. odaértett jelzett szóval, amely a megelőző egyik v. ez a(z) jelző mellett van kitéve, gyak. határozott névelővel)
1. Két v. több személy, dolog, ill. csoport közül nem az elsőként említett, hanem az utána következő. Az egyik csoport indul, a másik itt marad. || a. <Felsorolásban> több közül a másodikként említett. Az egyik ló pej, a másik deres, a harmadik fehér. a1 (ritka) <A beszédhelyzetből odaértett jelzett szóval, az elsőként vett esetet meg nem nevezve, csak utalva rá.> □ Az esőtől minden újra friss. Láttad, hogy kinyilt a másik georgina is? (Babits Mihály)
2. <Kettő közül> az <a személy, dolog>, aki, amely a mutatott, megnevezett, ill. az ilyen személyhez tartozó dologgal nem azonos, tőle különbözik. → Egy [2] másik. Ne Pistának add, hanem annak a másik fiúnak. Rajtam kívül egy másik férfi is volt a társaságban. Nem téged hívlak, hanem azt a másik gyereket. □ A másik ház emeletén szembe vélem egy ebédlő. (Kosztolányi Dezső) || a. <Az ismerthez, de külön ki nem emelthez, ill. a szóban forgóhoz viszonyítva:> az, amely(ik) ellentétes vele. Az → érem másik oldala; a másik oldalára fordul; a másik végletbe esik. □ Látja már, hogy félig megbolondultam; legalább addig beszéljen, míg az eszemnek a másik fele megvan. (Vas Gereben) Egy dárdás vén paraszt sietve tárja ki a kapu másik szárnyát is. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka) A másik élet, világ: a másvilág, a túlvilág. → Átszenderül a másik életbe v. életre. □ Szép egykedvűn átkocogunk A másik világba (Tóth Árpád) || c. <Az egyik szóval szembeállítva:> két személy, dolog közül az, akit, amelyet másodikként említünk. Egyik keze fel volt kötve, másik kezében táskát vitt. □ Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard. (Petőfi Sándor) Az egyik nemnél a hiány a derekat takaró öltönydarabon legfelül van, a másik nemnél legalul. (Mikszáth Kálmán)
3. (határozatlan névelővel is) <A mutatott v. a szóban forgó, ismert személlyel, dologgal ellentétben:> (a többi) hasonló közül egy v. több. Kérek egy másik tollat. □ Az anyjuk egy nyúllábat keresett elő az egyik rókakölyök elkapta és elkezdett vele szaladni a tisztáson, a másik kettő utána, kergették, utolérték, egymáson hemperegtek. (Mikszáth Kálmán) A literes üveg felét átöntötte egy másik üvegbe. (Nagy Lajos)
4. <Az egyik szóval párhuzamban, a párhuzam második tagjában, (kettőnél több v. rendsz. igen sok) személyről, dologról szólva, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személyeket, dolgokat mint egymással szorosabb kapcsolatban levőket, mint vmely összesség egyedeit tekintjük, akik v. amelyek közül mindegyik ugyanolyan v. hasonló kapcsolatban van egy-egy újabb egyeddel v. a többivel.> Egyik látogató a másik látogató után jön; → egyik nap úgy, mint a másik nap.
II. (főnévi) -at, (-a)
1. <Főleg személyrag nélkül, s főleg az egyik szóval párhuzamban:> a közelebbről meg nem határozott személyek közül valamelyik. Az egyik így mondja, a másik úgy. □ Hogy egyikének | vagy másikának útjában ne légy, | el kelle ország-vizsgálásra menned. (Katona József)
2. <többes számú személyragos alakban, az egyik szó személyragos alakjaival szembeállítva:> a személyraggal megjelölt személyek közül vmelyik <az egyik-kel jelöltön kívül>. Egyikünk ott maradt, másikunk tovább ment. Egyikük a javaslat mellett, másikuk ellene foglalt állást.
3. <Gyakran az egyik szóval párhuzamban:> a szövegösszefüggéssel meghatározottak közül valamelyik mint másodikként említett személy, dolog, ill. csoport. □ Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal. (Petőfi Sándor) Három gödröcske támadt szép arcán, egyik balról, másik jobbról, a harmadik az álla közepén. (Mikszáth Kálmán) A kocsi különféle No, néznek egyet, mert igen formás Néznek másikat, harmadikat is. (Tömörkény István) || a. A szöveg-összefüggéssel meghatározott páros testrész(ek) közül az, amelyiket másodikként, ill. az elsővel szembeállítva említünk. □ Az öreg ember hallgatott. Félkarja az asztalon volt, a másikat leeresztette maga mellé a lócára. (Móricz Zsigmond) || b. <Felsorolásban> több közül másodikként említett személy, dolog. Többen jelen voltak közülük: az egyik sok jó javaslatot tett, a másik folyton akadékoskodott, a harmadik meg sem szólalt. A határozati javaslatokat elfogadták: az egyik szerint ; a másiknak értelmében ; a harmadik alapján b1 (ritka) <A beszédhelyzetből odaértett v. odaérthető jelzett szóval, az elsőként vett esetet meg nem nevezve, legfeljebb csak utalva rá.> □ Szomszéd bácsi Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. | Nesze, mondta, nesze másik, Harmadik! (Petőfi Sándor) || c. (többes számban) (népies) A másikak: azok a személyek, akiket a szövegkörnyezetben második helyen említettünk, v. akikre mint ismertekre másodsorban rámutatunk. □ E másikak közel jutottak Bem vezérkarához. (Vas Gereben) Ki volt az, aki azokat a gyönge ötezer forintokat Illavaynak küldte, hogy azokat részben az én becsületbeli adósságaim törlesztésére saját magamnak, részben elzüllött gyermekeim neveltetésére azoknak a másikaknak kézbesítse? (Jókai Mór)
4. <Az egyik szóval, ill. az egyik jelzővel és jelzett szavával párhuzamban, a párhuzam második tagjában, (kettőnél több v. rendsz. igen sok) személyről, dologról szólva, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személyeket, dolgokat mint egymással szorosabb kapcsolatban levőket, mint vmely összesség egyedeit tekintjük, akik, amelyek közül mindegyik ugyanolyan v. hasonló kapcsolatban van egy-egy újabb egyeddel v. a többivel.> Egyik a másiknak adja a kilincset; egyik a másikat → éri; egyik a másikat → követi; egyik a másik után. □ Mindegyik azt hitte a másikról, hogy boldog. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gyűlöli őt. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gúnyolódik. (Kosztolányi Dezső) 41 <A másik szó jelzős szerkezettel szembeállítva; főnévi értelme alkalmibb.> Hogy → egyik szavamat a másikba ne öltsem, Egyik csapás követi a másikat. Egyik hiba a másikat éri. Egyik ámulatból a másikba esik. → Egyik napról a másikra él. □ Egyik vendég a másik kezébe adja a kilincset. (Jókai Mór) Egyik mosdatlan közbeszólás a másikat érte. (Mikszáth Kálmán) Így múlik el egyik nap a másik után (Kosztolányi Dezső) Akár egy halom hasított fa, | hever egymáson a világ, | szorítja, nyomja, összefogja | egyik dolog a másikát. (József Attila) || a. <Jelzős szerkezettel szembeállítva.> Egyik v. egy napról a másikra: a) <több napi v. még hosszabb ideig való várakozás után> hirtelen, váratlanul. Egyik napról a másikra megváltozott az idő. b) a legnagyobb bizonytalansággal küzdve, megélhetését csak igen rövid időre biztosítva <él>. □ Hárommillió koldus tűri, hogy oly embertelen éhségben tengődjön egy napról a másikra. (Móricz Zsigmond) || b. <Egyenlő fokú tulajdonsággal, egyenlő mennyiséggel, értékkel bírók hasonlításában, annak jelölésére, hogy mindegy, melyiket hasonlítjuk a másikhoz.> A szobában öt-hat gyerek játszott; egyik olyan volt, mint a másik. b1 <A másik szó jelzős szerkezettel szembeállítva; főnévi értelme alkalmibb.> Egyik ember v. gyerek olyan, mint a másik. Ebben a vonatkozásban egyik szó annyit ér, mint a másik. || c. <Középfokkal kapcsolatban, annak kiemelésére, hogy a tulajdonság nagy foka mindegyikben megvan ugyan, de az egyes egyedekre vonatkozólag fokozati különbségek vannak.> → Egyik szebb, (jobb stb.), mint a másik. □ [A házból] nem hiányzott semmi, még leány is volt három. Egyik szebb, mint a másik. (Mikszáth Kálmán) c1 <A másik szó jelzős szerkezettel szembeállítva.> Egyik virág szebb, mint a másik.
5. Egyik is, másik is: a szóban forgók közül néhány egyenként tekintett személy; egyesek.
6. <A beszédhelyzetre v. a szövegösszefüggésre támaszkodó használatban:> a szóban forgótól v. a beszélőtől különböző, de vele szoros kapcsolatban levő személy. □ György az édes anyját hidegen köszönté: "Hát a másik hol van?" fanyalogva kérdi. Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti. (Arany János) || a. A szóban forgó személyen v. a beszélőn kívül számba jövő személyek közül akármelyik. □ Ez a nagy, nappali Kisértet, | Ki szemet lefog, agyat kábít, Ráborul minden tisztes szívre S érezteti: hatalmasabb, több, Mint itt akárki másik. (Ady Endre) Burzsoá: Látom már te valál üzememben a fő-fő uszító. | Proletár: Én, mikor én, s amikor nem, akkor a másik, a többi! (József Attila) || b. (ritka, költői) Vkinek, főleg költőnek második énje. □ A Szajna partján él a Másik, | Az is én vagyok. (Ady Endre)