MÁRTÍR főnév -t, -ok, -ja, (
ritka) martír (
régies írva: martyr is)
- 1. (választékos) Vértanú (11a). A mártírok hite, szenvedése; a munkásmozgalom mártírjai. □ Az egész földet megáztatta a mártírok vére. (Pázmány Péter) Az ajkán
egy mártír mosolya. (Nagy Lajos)
- 2. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek az érdekében sok megpróbáltatást elviselő, vkiért, vmiért sok áldozatot hozó, önfeláldozó ember. Vkinek, vminek a mártírja. Mártírja volt családjának. || a. (bizalmas, gúnyos) Magát szenvedőnek mutató, önfeláldozást tettető ember. Nem szeretem az ilyen mártírokat, akik mindig savanyú képpel járnak a világban.
- Szóösszetétel(ek): mártírarc; mártírkorona.