Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A magyarok: tömegében Magyarország területén, kisebb-nagyobb csoportjaiban pedig Magyarországgal határos államok területén élő, finnugor eredetű nyelvet beszélő nép. A magyarok bejövetele, honfoglalása; a magyarok hazája, országa, története. □ A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! (Petőfi Sándor) S én, térde közt, hadarva szavalok, | hogy győznek a magyarok. (Kosztolányi Dezső) || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. Egy, két, néhány, sok magyar. Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte Széchenyi Istvánt. □ Magyar lévén magyarokkal, lehetetlen, hogy számon magyar szó ne reppenjen ki. (Kazinczy Ferenc) Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar. (Vörösmarty Mihály) E földön, hol annyi vitéz magyar vérzett! (Petőfi Sándor) Négy-öt magyar összehajol. (Ady Endre) || b. <Gyak. bizonyos hangulati elemekkel színezve:> olyan magyar (1a), aki a nép jellemző, rendsz. szép és nemes tulajdonságait magában egyesíti és megtestesíti. □ Nem magyar, aki szolga! (Petőfi Sándor) Ős Napkelet olyannak álmodta, | Amilyen én vagyok (S az álmosaknak, piszkosaknak Én nem vagyok magyar?) (Ady Endre)
2. (rendsz. határozott névelővel) A magyar nép, nemzet. Negyvennyolcban az egész ország visszhangozta: Fegyverre, magyar! □ Ne bántsd a magyart! (Zrínyi Miklós) Isten, áldd meg a magyart. (Kölcsey Ferenc) Talpra magyar, hí a haza! (Petőfi Sándor) Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. (József Attila)
3. (elavulóban, bizalmas) E néphez tartozó egyszerű parasztember. Bejön a magyar a városba. A falu szélén megkérdeztem egy derék magyart. □ Nevet a bognár is, hogy csekély furfanggal állította a három magyart a falnak. (Tömörkény István) Az öreg magyar siet, koppan a csizmája a városi kövön. (Móra Ferenc)
4. E nép nyelve. Magyarból, magyarra fordít vmit. Jól érti a magyart. □ Mendacem oportet esse memorem: Azaz magyarra téve a szavak: "Költő hazudj, de rajt ne fogjanak." (Arany János) || a. Ez a nyelv, ennek a nyelvtana és az e nyelven írt irodalom mint iskolai tantárgy. Magyarból felel; magyart ad elő. □ A magyart egy fiatal segédtanár tanította. (Móricz Zsigmond) || b. (csak egyes számban) (iskolai, hivatalos) E tantárgynak egy tanítási órája. Az első óra történelem, a második magyar. □ A délutáni óra még keservesebb volt, mint a délelőtti. Először vallás volt, aztán magyar. (Móricz Zsigmond)
5. Az, ami e népnél szokásos; rá jellemző, tőle haszn. vmi. (mezőgazdaság) Fehér magyar: a) f. kukorica; b) f. bika. || a. (régies) Magyar (II. 3) tánc. → Lassú magyar. □ Erővel és könnyűséggel járta el a táncosnőjével magyarját. (Vörösmarty Mihály) Eljárják a lassú lengyelt s a friss magyart. (Kemény Zsigmond) || b. (régies) Magyar (II. 3) nóta. □ A cigány elkezdett egy bús magyart. (Vas Gereben) || c. (régies) Magyar (II. 3) ruha. □ Megkívántatik , hogy talpig magyarba öltözzék az ember. (Tompa Mihály) || d. (tréfás) Lenge magyarban: egy szál gatyában.
II. melléknév → magyarul, -abb
1. A magyarok (I. 1) közé tartozó <személy>. Magyar ember, férfi, munkás, nő, paraszt. □ Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek. (Arany János) Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre) A béke Te voltál, nagybátyám, derék, | derűs, magyar pap. (Szabó Lőrinc) || a. A magyar állam polgárai közé tartozó <személy>.
2. Magyarokból (I. 1) álló <csoport>. A magyar csapat, ifjúság; a magyar jakobinusok ←; magyar lakosság, nemzet, nép. □ Megromlottál mint cserép, Jaj hát szegény magyar nemzet Jóra mikor lép? (népköltés) Szabad a magyar nép, szabad valahára. (Petőfi Sándor) || a. A magyarság államát, nemzetét, népét képviselő, jelképező. A magyar követ, követség, küldöttség; magyar trikolór ←; magyar zászló. Dicsőséget szerzett a magyar színeknek.
3. A magyarokra (I. 1) jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használt, náluk szokásos <dolog>. Magyar ábránd ←; magyar alexandrin ←; magyar hold: 1200 négyzetöl; magyar kártya: 32 lapból álló s a Tell-monda alakjaival díszített k.; magyar konyha; magyar körtánc ←; magyar nóta, nyelv, ruha, tánc; magyar sógorság: nagyon távoli, szinte már ki nem mutatható rokonság; (tájszó, régies) magyar vallás: a református v. Ez az eledel nem magyar gyomornak való! □ Nem magyar sors az ábrándos enyészet. (Ady Endre) Hátha a magyar Jövő szebben épül, | Ha szívünk vérét vakolatúl venné. (Tóth Árpád) Az arca szabályos, igazi magyar típusú arc. (Nagy Lajos)
4. A magyarság történelmi élete folyamán létrehozott. Magyar állam; magyar népi demokrácia; magyar ipar, irodalom; magyar nemzeti → klasszicizmus; magyar mezőgazdaság, művészet, sport, zene.
5. Magyaroktól lakott <terület> v. erre a földre, ennek viszonyaira jellemző; e földön levő, ott termő, termelt, tenyésző, tenyésztett v. készített, onnan származó, ill. arról elnevezett. Magyar alföld; magyar betegség: a) (1945 előtt) tüdőbaj; b) (régies) malária; c) (átvitt értelemben, régies) az egyetértés hiánya; széthúzás; magyar bor; magyar búza; magyar éghajlat; magyar glóbus ←; magyar gyártmány; magyar haza; magyar mezőgazdasági termék; magyar perzsa ←; a magyar tenger ←; magyar városok. □ Magyar dohányt vágtam odabent a másik szobában, és ez tilos cselekedet. (Mikszáth Kálmán) Jő egy karcsú és sovány magyar ló | s horkanva nyargal el. (Kosztolányi Dezső) Enyhe dombsor, lankatag magyar föld! (Babits Mihály)
6. A magyarok nyelvével kapcsolatos, abban használatos, e nyelvre v. ezen a nyelven keletkezett irodalomra jellemző. A magyar igeragozás, verselés. || a. E nyelv és irodalom tanításával kapcsolatos v. ezzel foglalkozó. Magyar könyv, óra. || b. A magyarok nyelvén írt. Magyar szöveg. □ Magyar színművek, regények utat, pénzt, dicsőséget találnak a külföldön is. (Babits Mihály)
7. (ritka) Igaz, nyílt, derék <megnyilatkozás>. Ez már egyenes magyar beszéd.
8. (népies) Magyar világ: olyan időszak, amelyben a Habsburg-elnyomással szemben különösen erős volt a nemzeti ellenállás, s ez külsőségekben (ruházatban stb.) is szembetűnően megnyilvánult. A II. József halálát követő magyar világban sokan tüntetően magyaros ruhában jártak.
Szólás(ok): vakulj magyar: <akkor mondják, amikor vki csak látszatból tesz v. ad vmit, azért, hogy vmiről elterelje a figyelmet>; ld. még igazság.