Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A mészkőnek kristályos, fényesre csiszolható, többféle színben előforduló értékes változata; a szobrászatnak, az építészetnek fontos anyaga. Fehér, vörös márvány; márványba farag vmit; márványba → vés vmit, vkit; márványt fejt. □ Tisztán állasz, mint a hófehér márványból művésziesen faragott szobor. (Tolnai Lajos)
2. Ebből készült tárgy, kül. szobor, oszlop v. lépcsőfok. □ Lépte alatt nyög a föld, csikorog a márvány. (Arany János) A bronz rozsdállik és mállik a márvány. (Juhász Gyula) Szent Márk dicső terén árva honára gondolt, | s döngött csizmája a márványon. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Női testnek, testrésznek> a márványhoz hasonlóan sima és ragyogó fehérsége v. fehér felülete. □ Összevissza csókolta a fehér hattyúnyakát, a homloka márványát. (Mikszáth Kálmán)
4. jelzői használat(ban) Márványból (1) készült. Márvány emléktábla. □ Némán az ősz felhág a templom Hideg márvány kockáira. (Arany János) Egy gyönyörű márvány vízmedence kristályában a legbujább tenyészetű vízi növények úsztak. (Jókai Mór)
5. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, költői) Márványhoz hasonlóan sima és ragyogóan fehér <női test, testrész>. □ A liget határán Gyenge fürtök hulltanak rád? | Verték márvány kebledet. (Vörösmarty Mihály) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) A márvány hidegségére emlékeztető; ridegen, könyörtelenül elzárkózó. □ Minden visszapattant arról a márvány szívről, még a fenyegetés is. (Mikszáth Kálmán)