Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Szarvasmarha, főleg ökör v. tehén. Alföldi, bonyhádi, bosnyák, magyar, szimentáli, svájci marha; fehér, piros, tarka marha; kajla szarvú marha; hízott, sovány marha. Kérődznek a marhák. Néhány marha felfordult. Marhát vágnak. Marhával kereskedett. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) annyit v. úgy dolgozik, mint egy v. a marha: nagyon sokat, nagyon szorgalmasan d.; (bizalmas) erős, mint a marha: nagyon e. || a. (bizalmas) Levágott, megnyúzott marha (1), ill. ennek húsa v. húsának egy része, darabja mint emberi táplálék; marhahús. Hízott marha; főtt marha. A csontozott marha kilója □ Nyárson egész marhát forgatnak. (Arany János) A húsdarabot marhából, sertésből vagy borjúból a változatosság kedvéért egyszer a levesben főzik meg, máskor a lencsében, paszulyban, kelkáposztában. (Krúdy Gyula) || b. Szarvasmarhák kisebb-nagyobb csoportja v. összessége; csorda. A marha eldöglik, elhull; kihajtja, legelteti a marhát. A réten legel a marha. Dögvész tizedelte a marhát. Marhát hajtott a vásárra. □ Üres volt az istálló, a marha kint volt a mezőn. (Móricz Zsigmond)
2. (rendsz. jelzővel) (régies) Hasznot, jövedelmet hajtó háziállat. → Gyapjas marha; → lábas marha; → sertés marha; → szárnyas marha. □ A lábas marhát hajtsák át a jégen. (Jókai Mór)
3. (elavult) (Ingó) vagyon(tárgy), főleg arany, ezüst értéktárgy; kincs. □ A vár piacára ezüstöt, aranyt, Sok nagy becsü marhát máglyába kihordat. (Arany János) Tele volt arany, ezüst marhával, padlásig volt rakva a polcra a sok aranybillikom. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, durva) Rendkívül buta, szörnyen ostoba ember; barom, ökör. → Címeres marha. Az a vén marha mondta. De nagy marha vagy! || a. (átvitt értelemben, durva) Ilyen személyre valló, jellemző beszéd, megnyilvánulás; marhaság. Marhákat beszél. Hogy mondhatott ilyen marhát? || b. (átvitt értelemben, durva) <Szidalomként v. indulatos, felháborodott megszólításként.> Ne lökdössön, maga marha! Nem tudsz vigyázni, te marha! □ Na hol az a korsó? Lehoztad már a pallásrul? Tán eltörted, te marha! (Móricz Zsigmond)
II. melléknév marhán, marhául, marhább
1. (durva) Felháborítóan buta, ostoba; hülye. Marha alak, kölyök; marha ötlet. Hogy lehettem olyan, hogy elhittem neki! □ A marha Németh talán azt forgatá átkozott lelkében, hogy a vékony nyak nem ád sok dolgot a hóhérnak. (Kazinczy Ferenc) Milyen jól megírtam, és az a marha rajzoló elrútította az én szép kis könyvemnek a fedelét. (Karinthy Frigyes) || a. Marhán v. marhául: a) (durva) szörnyen bután, ostobán. Nagyon marhán válaszolt. b) (durva, túlzó) Rendkívül nagy mértékben, szörnyen, ill. durván. Marhául leszidták. Marhául elbánt vele.
2. (bizalmas) <Fokozó értelemben:> rendkívül, hallatlanul nagy. Marha szerencse; marha hideg van; (népies) nagy marha ember: feltűnően nagy termetű, idomtalan alakú e.
III. határozószó (bizalmas) <Fokozó értelemben:> rendkívüli módon, igen nagyon, szörnyen. Marha jó muri volt. Marha éhes vagyok.