MAGASSÁGOS melléknév -an, -abb, (
népies) magosságos
- 1. (népies, régies) Igen magas. A magasságos ég. || a. (népies, vallásügy) Magasságos Isten: a mennybeli I. □ Mind a ketten, hála a magasságos Istennek, épek és egészségesek. (Jókai Mór) || b. (népies) <Káromkodásban, szitkozódásban.> Hogy az a magasságos Úristen
Hogy szakadjon rá a magasságos mennybolt!
- 2. (átvitt értelemben, régies) Fenséges. Magasságos herceg.