MÁRIS [r-i] határozószó (gyak. alig, alighogy kötőszóval kapcsolt mellékmondat után)
<Vmely cselekvés v. történés után közvetlenül a szokásosnál, a vártnál korábban bekövetkező cselekvés v. történés kifejezésére:> már rögtön, már hamarosan; erre v. akkor mindjárt.
Mormogott valamit, s máris továbbállt. Alig jöttem meg, máris el kell mennem. Alighogy a szót kimondta, máris megbánta. □ A sárga dohányt
selyempapírba tekerte
s a cigaretta máris égett, ő pedig máris kéjelegve szippangatta a füstöt. (Kosztolányi Dezső) || a. <A kijelentés idejéhez viszonyítva, erős hangsúllyal:> már most, ebben a percben már.
Induljunk, máris elkéstünk. □ Hah, már is látlak ugorni, Mint ragadod nyakon a tollat. (Petőfi Sándor) Látod, hogy lelkedben máris kálvinista vagy. A praedestinációt hiszed. (Jókai Mór) Csolnakom ring, szállna az útra máris! (József Attila) || b. <A kijelentés idejéhez viszonyítva:> idáig már <azzal a mellékértelemmel, hogy a szokottnál, a vártnál előbb, korábban fejeződött be a cselekvés, állapot, folyamat>.
Máris meguntad? Nekem máris elég volt belőle.