A magyar nyelv értelmező szótára

MEG [ë] határozószó, kötőszó és igekötő

• I. határozószó (hangsúlyos) (régies) Megint, ismét, újra, újból. □ Elnyerték egymás pénzét, s meg kölcsönadták egymásnak. (Jókai Mór)
• II. kötőszó (hangsúlytalan) <A kapcsolt mondatrész, szó előtt áll; a tagmondatokat, mondatokat kapcsoló meg bizonyos esetekben [1–2] a kapcsolt mondat előtt, máskor [3–6] a kapcsolt mondat belsejében, a második helyen áll.>
• A. <Mondatrészek, szavak kapcsolására; a kapcsolt mondatrész, szó előtt áll.>
• 1. <Rokon fogalmak, egyenlő rangú mondatrészek összekötésére (kettőnél több szó, mondatrész esetén rendsz. az utolsó előtt áll):> és, s; azonkívül (… is), még … is; továbbá, valamint. Megnézheti akárki az udvaromat meg a kertemet. Csupa csont meg bőr az a ló. Vegyetek elő papirost meg ceruzát! □ Bolondság! Nem lehet a ködöt meg a virágillatot megmérni … (Mikszáth Kálmán) A gép megállt. Elfáradt por kering | fölötte, mint az őszi köd meg pára. (József Attila) –11 <Felsorolásban, csak az utolsó tag előtt.> □ [A főügyész] cigarettára gyújtott s leült. Aztán felállt, járkált meg újra leült. (Móricz Zsigmond) –12 (költői nyelvben) <Mondatrészek közt, a stílus élénkítésére, ismételve, ill. halmozva.> □ [Fiatal asszonyok éneke.] Pihés, huncut, görbe, állunk | formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes fejér hátunk | meg a szemünk, meg a szánk. (József Attila) || a. <Számnevek közt, az összeadás kifejezésére:> [vmennyi]hez hozzáadva. Egy meg egy az kettő. Három meg kettő (az) öt.
• 2. <Toldásszerűen alkalmazott mondatrész kapcsolására v. (népies) megelőző na, no indulatszóval vagy utána következő aztán határozószóval.> Gabonát és takarmányt termeltünk, na meg paprikát. □ Nem bánta volna, ha Boksa Gergőt eszére térítik, meg a többi hasonló embereket. (Jókai Mór)
• 3. <Megismételt szavak között, állandósult szókapcsolatokban, fokozó szóként:> és, s. Hány meg hány …!: milyen (rendkívül) sok …! Száz meg száz: sok száz; ezer meg ezer: sok ezer; új meg új: minden alkalommal új; újra meg újra. Hány meg hány ismerőssel találkozunk! □ A szétrobbant csapatokat újra meg újra a tűzbe vezetik. (Jókai Mór) Egyetlen elhibázott lépést ezer meg ezer helyes lépés ritkán tud helyrehozni. (Tolnai Lajos) [A főügyész] napokon keresztül számolt, egész könyvelővé képezte ki magát, otthon nem tudott aludni, éjjel felkelt, s új meg új számításokat végzett. (Móricz Zsigmond)
• 4. <Közelre mutató megismételt névmások, határozószóik között, a pontos megnevezést vagy szabatos körülírást helyettesítő állandósult kapcsolatokban:> és. → Ekkor meg ekkor; ennyi meg ennyi; ez meg ez: egy bizonyos, a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott dolog, személy; ilyen meg ilyen: egy bizonyos tulajdonságú, fajtájú; itt meg itt: a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott helyen. Azt mondta, hogy ennyi meg ennyi pénze van. □ Beszél az úrfi, hogy ennyi meg ennyi öreg apja volt. (Vas Gereben) Nemes Benedek Ádám úr, akit van szerencsém … bemutatni, érdemes fakereskedő – itt meg itt. (Jókai Mór)
• 5. <Mutató névmás v. mutató határozószó magas és mély hangú változatát összekapcsoló szóként, határozatlanságot kifejező kapcsolatokban.> □ Nem voltam éhes, mert a vonatban megettem, amit édesnagyanyám nekem bepakolt, megettem mind, pedig alig bírtam, de nem akartam, hogy beszéd legyen belőle, hogy ilyen meg olyan, meg hogy csak ennyi … (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) Így meg úgy: <ki nem mondott, ill. elhallgatott szitkozódásra, fenyegetésre utaló állandósult szókapcsolat.> □ Hő sógor, az isten így, meg úgy – kiáltott rá édesapám, s megállította a szekeret, és felült. (Móricz Zsigmond)
• 6. <Nem rokon vagy éppen nagyon különböző jelentőségű mondatrészek között, alkalmi kapcsolatban, annak érzékeltetésére, hogy valamiben megegyeznek:> és, s. □ Hát mondd, hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát | falain havas tájak vannak, | meztelen nők, meg almafák? (József Attila) Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én. (József Attila)
• B. <Mondatok kapcsolására.>
• 1. (népies) <Kapcsolatos mondatok kötőszavaként a második, illetőleg az utolsó tagmondat élén; a mondatok közt szorosabb tartalmi kapcsolat van>. Magam is így láttam jónak, meg a szüleim is ezt tanácsolták.
• 2. (népies) <A második tagmondat lazább kapcsolatban van az elsővel.> Meg v. na (no) meg v. meg aztán: és; továbbá, azonkívül. Az a tyúk rossz tojó volt, meg az uram születésnapjára is kellett valami húsféle, hát levágtam. □ Halat főznek odafönt … meghívnám, hogy tartson velünk … – Már köszönöm nagyon, … de nem lehet. Időm sincs már, meg aztán a szolgálat, szolgálat. (Tömörkény István) –21 <A kapcsolt mondat önálló mondatként felfogva.> □ A falu összes igényei ki vannak elégítve. Meg kell új és ingyen munkaerő. (Móricz Zsigmond) –22 (bizalmas) <Ellentétes kötőszó után, nyomósításként.> De meg: de (az eddigieket nem tekintve). Elfelejtettem szólni neki; de meg hiába is szóltam volna.
• 3. <Ellentétes mondatok kötőszavaként; a második helyen, kül. szembeállításban, gyengébb ellentétben:> viszont, ugyanakkor viszont, pedig; ellenben, azonban. □ Én kielégítem a maga kíváncsiságát, maga meg kielégíti az enyimet. (Mikszáth Kálmán) Háromnegyed kilenckor elváltak egymástól, ő ment a miniszterhez, aki ilyen korai audienciára rendelte be őt. Menyhért meg a hivatalába. (Móricz Zsigmond) || a. <A szót bizonyos fokig másra terelő új mondatban; második helyen; az előzmény(ek) és az új mondat közti szembeállítást fejezi ki:> pedig. □ Menj, vakard meg, Bence, kurta pej lovamat, … | Te meg, Pósafalvi, jőj be vendégemül. (Arany János) Szóval én nemességet keresek … – Én meg olyan országot keresek, ahol a nemesség nem szükséges. (Mikszáth Kálmán) || b. <Nem várt következmény kapcsolására:> pedig. Három hónapig dolgoztam itt, most meg mehetek haza. || c. <Erősebb ellentét kifejezésében:> azonban, pedig, ezzel szemben. A töltés magas volt, az árok meg mély. □ Előbb dicsőíti a munkát, most meg már leszólja a sárga földig … (Mikszáth Kálmán)
• 4. <Magyarázó árnyalatot tartalmazó mondat kapcsolására; második helyen:> pedig, most pedig, márpedig. Tízkor indultam el, most meg féltizenkettő.
• 5. <Főmondatot megelőző mellékmondatban, az összetett mondatok közti tartalmi kapcsolat érzékeltetésére; az alárendelő kötőszó után:> pedig. □ Mikor puskája van az embernek, kerüli a vad, mikor meg nincs puskája, ott ténfereg a lába alatt. (Mikszáth Kálmán) Ha rikkancs volna mesterséged, | segítnék, kiabálni néked. | Hogyha meg szántóvető lennél, | segítnék akkor is mindennél. (József Attila)
• 6. <Érzelmileg színezett mondat kapcsoló szavaként önálló mondatban is a beszédbeli, ill. szövegbeli előzményre utalva.> Hát az meg minek? □ Ejnye vajon mit szemlélhet? | Tán a fényes délibábot? | Hisz olyat már sokat látott … | Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát. (Petőfi Sándor)
• III. igekötő
• A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a meg- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
• B. <Önállósítva, meg- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósítására, a szóban forgó igével egyenértékű.> (Megadod?) Meg [= megadom]. (Megjöttek?) Meg [= igen, megjöttek]. Jól megvertem. Meg én, alaposan. □ Hol az a Gergő gyerek? … Most mondják, hogy az anyját megölték … – Hát megölték? – Meg ám. (Gárdonyi Géza)