Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MANNA főnév mannát, mannája
  • 1. (vallásügy) <A Biblia szerint> csodálatos módon az égből hullott eledel. Szóláshasonlat(ok): hull, mint a manna az égből: <vmi jó> váratlanul, bőségesen árad. □ Kalárisok, bicskák és harmonikák hulltak, mint az égi manna a nép közé. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) □ Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, … S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Váratlanul, munka, küzdelem nélkül kapott előnyös, kedvező, jó dolog; különös szerencse. A mannára vár; lesi a mannát.
  • 2. (ritka) Némely – hazánkban nem honos – növénynek ehető anyaga, kül. ilyen növénynek v. élősködőinek édes váladéka. || a. (népies) A harmatkása magva.
  • Szóösszetétel(ek): mannaszedés; mannaszedő.
  • mannás.