Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A has jobb felső részében, a rekeszizom alatt levő, barnásvörös, mirigyes szerkezetű szerv, amely a bélből felszívódott tápanyagokat átalakítva a vérbe juttatja, és az epét kiválasztja. Megduzzadt, megsérült a mája. □ Átugottam a palánkon Átesém! | Hogy megingott bele májam És vesém. (Petőfi Sándor) A májam és vesém reszketni kezd és reszketni kezd a szívem. (Karinthy Frigyes)
2. Szarvasmarhának, sertésnek v. szárnyasnak ez a szerve, nyers állapotban emberi tápláléknak szánva, ill. főtt v. sült ételként. Megreszelte a májat. Pirított májat rendelt. □ Büdös májat, rothadt húst étettek a foglyokkal. (Kuncz Aladár) A hentes félkiló májat csapott papírba. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> ez a testrész mint az ember bizonyos indulatainak, érzelmeinek vélt székhelye, ill. maga az ember v. az emberi természet. Hamis a mája: <gyak. nőről:> nem egészen megbízható, van benne egy jó adag csalafintaság; vmi eszi v. rágja vkinek a máját. □ Ha egy szót sem írt volna többet, ebből ki lehetne ismerni veséjéig és májáig. (Petőfi Sándor) Talán a mája se volt épp szelíd, Olykor biz nyűgös volt ez a vén gyermek. (Ady Endre) Ott nincs hiba, hogy küzködünk, | nem ez rágja az ember máját (József Attila)
4. (népies, tréfás) <Felkiáltásokban.> Eszem a máját!: jaj, de kedves!, jaj, de aranyos!
Szólás(ok): hízik a mája: nagyon tetszik, jólesik neki vmi; ld. még szar.