Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (nyelvtudomány) Olyan (szótagot alkotó) beszédhang, amelynek képzésében az a legfontosabb mozzanat, hogy a változó méretű, viszonylag nyitott szájüreg mint rezonátor a gégefőben keletkezett, rendsz. zörej nélküli hangnak sajátos színezetet ad (pl. a, á, e, é, o, u). Hosszú, rövid magánhangzó; → kemény magánhangzó; → kettős magánhangzó; labiális magánhangzó; → magas magánhangzó; → mély magánhangzó; palatális, veláris magánhangzó; magánhangzók és mássalhangzók; magánhangzó kihagyása ←; a magánhangzók hasonulása, illeszkedése, váltakozása. □ Nevek | érdekeltek, És furcsa szavak, | melyekben sok mássalhangzóra csak | egy magánhangzó jut. (Szabó Lőrinc)
2. Ennek írott v. nyomtatott jele, betűje. Írj föl a táblára néhány magánhangzót!