Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Egymás fölé rakott, majd meggyújtott fahasábok nagyobb halmaza. Máglyát rak, emel, gyújt. Az éjszakában messze világítottak a máglyák. □ Víg csoport Áldoz, toroz máglyák körül. (Arany János) [A tábor-tűz mellett.] Szétszórt máglyáink míg ki nem hunynak, Álmodjunk harcot szegényi magunknak. (Ady Endre) A szénégetők is ott rakták a máglyáikat valahol bent az erdő sűrűjében. (Móricz Zsigmond) || a. <Főleg a középkorban, de szórványosan később is> fából, fahasábokból rakott vesztőhely, amelyre kötözve megégették a rendsz. eretneknek minősített haladó gondolkozású v. boszorkányság vádjával elítéltet. Máglyára hurcol, küld, vet. Büszkén, emelt fővel lépett a máglyára. Máglyán égették meg. □ El vélök, el, már is soká időzünk, | Isten dicsére, a máglyára őket! (Madách Imre) Már nincs sárga folt, és rég nem ropognak az inkvizíció máglyái. (Móra Ferenc) Mint ropogó csontok a máglyán, | heverek forró ágyamon. (Babits Mihály)
2. Olyan rakás, amelyben az egyes elemek szabályosan egymásnak támasztva állnak v. egymás fölé szellősen keresztbe rakva fekszenek. Máglyába rakott fa, tégla, vályog.