MÁRCIUS főnév -t, -ok, -a (rendsz. egyes számban)
- 1. A naptári év harmadik hónapja. Március elseje, közepe, vége; március idusa ←; március hava; március hó(nap); márciusban v. március havában v. március hóban. □ Március elején engedett az idő, megdagadtak a messze vizek. (Kaffka Margit) || a. Az elmúlt v. az ezután következő ilyen hónap. Március óta történt. Márciusra várható.
- 2. (átvitt értelemben, költői) Ez a hónap mint a tavasz kezdete. □ Köszöntlek, kedves, szép március! (Gárdonyi Géza) Ó, jöjj el már te szellős március! (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben, költői) Ez a hónap mint az ifjúi hév és a forradalmi merészség jelképe. □ Márciusi Nap, nagy a te hatalmad | S magyar Márciust, magyar forradalmat | Nem gyújtottál ránk ezer évig mégsem. (Ady Endre) Március
| Petőfi hónapja! közibénk suhanva, | Bár lennél szabadság uj tündéri anyja. (Tóth Árpád)
- márciusi.