LOCSOGÁS főnév -t, -ok, -a (
hangutánzó)
- 1. A locsog igével kifejezett folyamat, jelenség, ill. ennek hangja. A hordóból kiömlő víz locsogása; a szökőkút locsogása; az öblögető víz locsogása a dézsában. Kellemes hallgatni a patak (vizének) locsogását. □ A hegyi patakok
vidám locsogással sietnek a Vágba. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Hosszas, haszontalan, üres beszéd; fecsegés. Üres locsogás volt az egész előadás. Elég a locsogásból! Csak locsogással töltik az időt, ahelyett, hogy döntenének. □ Megunta a locsogást fecsegést, S szétzavarta őket hamarjában. (Petőfi Sándor) Ő valamelyest jobban értett a locsogáshoz, tereferéhez, mint én
(Krúdy Gyula)
- locsogási; locsogásos.