Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
MAG főnév -ot, -ja v. (néhány állandósult szókapcsolatban és átvitt értelemben, továbbá népies v. választékos) -vat, -va
1. Virágos növény szaporítószerve, a termés belsejében levő, a csírát rejtő képződmény; a földben kicsírázik, s belőle fejlődik az új növény. → Apró mag; olajos mag; kicsírázik a mag; kikelnek az elvetett magvak; kipereg a mag; magról → kel; magról kelt növény; magot hint, szór, vet; (népies) valahány(szoros) magot ad: <a föld> termésként a vetőmag valahányszorosát adja; három(szoros), húsz(szoros), tíz(szeres) magot ad; ez a föld nem fogadja be (→ befogad) a magot. □ Földje egy ölnyi mély televény, s trágyázatlanul is húsz magot ád a legszebb acélos búzából. (Jókai Mór) Kunyhónk tövébe felfutó virág magjait hintettük. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen képződmény, csontkemény hájával együtt. A cseresznye, a szilva magja. Kiköpi a barack magját.
2. (biológia) A hím ivarszerv termelte megtermékenyítő anyag; ondó (sperma).
3. (átvitt értelemben, régies, választékos) Ivadék, utód. → Kiveszik v. kivész a magja vminek, vkinek; magostul → kivesz; magja sem maradt; magva → szakad; magvastul kiirtja. □ Vesszen ki magostul vele gyilkos férjed. (Arany János) [A családnak] magva szakadt ott az alföldön. (Mikszáth Kálmán) [Az anya] inkább eltaposni engedte volna magát, mint hogy az ő magva visszahulljon abba a sárba és sötétségbe, aminek az ura világát tekintette. (Móricz Zsigmond)
4. <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> szaporításra való, ezért nevelt állat. Magnak hagy vmit: (átvitt értelemben is) emlékeztetőül, mutatóban h. egy keveset vmiből; (meg-)marad vmi magnak: (átvitt értelemben is) emlékeztetőül, mutatóban (meg)m. vmi. Ezt a süldőt meghagyjuk magnak. □ Le fogom írni viselt dolgait: hadd maradjon meg az emléke magnak. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, csillagászat) Az üstökös magva: az ü. csillagszerű középpontja, amelyet ködhöz hasonló burok vesz körül. □ Az üstökösnek magva is van, mely nem ereszti a gázokat. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) Vminek legelőször kialakult, majd tovább fejlődő része. Ez a település az új város magva. || a. (átvitt értelemben, választékos) Kezdet, amelyből vmely magatartás, tevékenység, mozgalom kifejlődik. → Elhinti vminek a magvát v. magvait; elhinti a forradalom magvát; a viszály, a széthúzás magvát veti el.
7. (átvitt értelemben) Vminek lényeges része, veleje. A bírálatban megvan az igazság magva. Mondanivalójának ez a magva. A felszólalásnak az volt a magva, hogy □ Nem akarok sok szót szaporítani, a dolog magva az, hogy egy zökkenőnél összetört a tengelyünk. (Mikszáth Kálmán)