MAKRANCOSKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
<Személy, állat> makrancos módon viselkedik; makacskodik.
A gyerek makrancoskodik; a csikó, a szamár makrancoskodik. || a. (
átvitt értelemben,
ritka) <Eszköz, tárgy> az emberi akaratnak, igénybevételnek, rendezésnek ellenáll. □ Makrancoskodott a csont [= csontból készült kürt] soká, de végre szépen rá tanult az engedelmességre, S azt a hangot adta, mely Lehelnek tetszett. (Petőfi Sándor) Nagyanyám
mindig igen tiszta fekete ruhában volt, egy haja szála sem makrancoskodott, úgy meg volt fésülve. (Móricz Zsigmond)
- makrancoskodás; makrancoskodó.