LŐ ige lövök, lősz, lövünk, lőtök, -tt, -jön
- 1. tárgyatlan Lőfegyverrel vmely sérülést okozó tárgyat, lövedéket röpít vhova; ill. éppen ezt a műveletet végzi. Ágyúval, gépfegyverrel, puskával lő; csúzlival, íjjal, parittyával lő; aknával, golyóval, nyíllal, söréttel, éles töltéssel lő; célba, levegőbe lő. □ Uram király, Zsigmond király! | Nem oly divat már ma Nyillal lőni, mint felséged Fiatal korába. (Arany János) || a. tárgyatlan (eszközhat nélkül) Tűzfegyverből (folyamatosan) lövést ad le. Vö.: rálő (1). Vkire, vmire lő; rám, rád, ránk, rátok, rájuk lő; → röviden lő. Valahol lőttek. □ A jel elhangzása után rögtön
lőtt. (Herczeg Ferenc) Távol puska durran. Farkasra lőttek, piros vér csöpög a fehér hóra. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas <Vmit, rendsz. sérülést okozó tárgyat, lövedéket> lőfegyver segítségével kirepít. Golyót, gránátot, nyilat lő vkire, vmire, vki, vmi felé, vkibe, vmibe. Egy golyót lőtt a menekülő vadállat után. □ Itt a nyilam! mibe lőjjem? (Petőfi Sándor)
- 2. tárgyas <Élőlényt> fegyverből kilőtt lövedékkel elejt, megsebesít. Nyulat, őzet, vaddisznót lő. Mit lőttél tegnap? || a. tárgyas Vhol, vmibe, vmin lő vkit, vmit: embert v. állatot testének vmely részén találva így megsebesít v. megöl. Főbe, halántékon, hasba, szíven lő vkit; főbe, halántékon, szíven lövi magát. Homlokon lőtte a medvét. □ Belopódzott
Ágoston krumpliföldjébe, s a kerülő farba lőtte. (Eötvös Károly) A páncélszekrényhez lépett, onnan kivette forgópisztolyát, s halántékon lőtte magát. (Kosztolányi Dezső)
- 3. tárgyas Lő vkit, vmit: lőfegyverrel folyamatosan lövedékeket irányít vkire, vmire. Az ellenséget, a várost lövi. || a. tárgyas Ennek eredményeképpen vmilyenné, vmivé tesz vkit, vmit. → Halomra lő; → lyukat lő (a levegőbe); → parádét v. sort lő; → rommá lő; → rostává lő vkit; → szitává lő vkit, vmit.
- 4. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, sport) <Főleg labdarúgásban a labdát> erős lendülettel, nagy erővel a kapura irányítja. → Gólt lő. A csatár a kapura lőtt v. a kapura lőtte a labdát.
- 5. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) <Főként férfi> nemileg közösül.
- 6. tárgyas (átvitt értelemben, költői) <Fényt, sugarat> vmi felé irányít. □ Még is hová jár szép szemed? | Mért lő rám hév sugárt? (Vörösmarty Mihály) Sugarát a nap fegyverekre lőtte. (Petőfi Sándor)
- Szólás(ok): (bizalmas) annak már lőttek v. lőttek neki: annak már vége van, az már oda van, befellegzett neki, abból már nem lesz semmi; ld. még bak.
- Igekötős igék: agyonlő; átlő; belő; belelő; ellő; keresztüllő; kilő; lelő; meglő; összelő; rálő; szétlő; túllő; visszalő.