INGAT tárgyas ige -tam, -ott, ingasson
Vmi úgy hat vmire, hogy az inog.
Fejét ingatja: a) <tagadás v. nemtetszés jeléül> fejét jobbra-balra mozgatja; b) (
ritka) szunyókálva bólingat a fejével.
A szél ingatja a nádszálakat. □ A dobogó mén büszkén hánykódik alatta:
Ő pedig űl aranyos dárdát ingatva kezében. (Vörösmarty Mihály) [A szellő] Már lombokat lóbál, már ágat is ingat. (Arany János) Szúnyogh lehorgasztotta fejét mélységes részegségében és ingatta, mint az elefánt. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: megingat.
- ingatás; ingató; ingatott.