MEGBŐSZÜL tárgyatlan ige (
választékos)
<Ember, állat> hirtelen bősz haragra gerjed; megdühödik.
A váratlan sértéstől megbőszült. □ Jancsi gazdája bőg, mint aki megbőszült. (Petőfi Sándor) A fogadó égett
az aklok, az istállók, a pajta
Az ökrök megbőszülnek ilyenkor. (Jókai Mór)
- megbőszülés; megbőszülő; megbőszült.