LITERÁTOR [ë] főnév -t, -ok, -a litterátor [ë] (
régies,
választékos)
Irodalmár (1, 2), íróember. □ Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prometheus az égből a bölcsesség szép világát. (Kármán József) Időközben elfogták Szolárcsik jogtanárt és Bacsányi litterátort. (Jókai Mór) Magam is egész literátor lettem a levelezéstől. (Kaffka Margit)
- literátori; literátorkodik; literátorság.