Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Fehér v. szürke tollú, úszóhártyás lábú, a vizet kedvelő, növényevő, nehézkesen repülő nagyobb házi szárnyas; lúd (Anser domesticus). Hízott, kövér, sovány, tömött liba; → zöld liba; a libák legelője; a liba gágog, sziszeg; libát kopaszt, melleszt, tép; libát → töm; libát vág; (népies) a libák benéznek az ablakán: nagyon alacsonyan van(nak) az ablaka(i). Szóláshasonlat(ok): (bizalmas, tréfás) úgy kivan, mint a liba: nagyon fáradt, nagy munka, megerőltetés miatt kimerült; (népies) páhog, mint a dugott liba: erősen liheg, piheg. □ Fejtjük a sertésoldal héját, | zsírt olvasztunk, libát tömünk. (József Attila) Szárnyukba rejtik csőrük a libák, szagosan fú felém egy jázminág. (Radnóti Miklós) || a. (tájszó) Ennek fiatal egyede, a lúdnak nevezett kifejlettel szemben. || b. Libák csoportja, falkája. Libát legeltet, őriz. □ Ha parasztféle nőkkel találkozott oly könnyedén diskuráltak, mintha együtt őrizték volna a libát gyerekkorukban. (Móricz Zsigmond)
2. E házi szárnyas húsa mint emberi táplálék, ill. kész étel. Vacsorára liba volt. Az egész libát megették. Libát süt. □ Hiába volt ott a sok hideg liba; még a léha kopóhad is csak a zsiványpecsenye szagára csóválta a farkát. (Bársony István)
3. Vadliba. □ Ellövöd a libámat, rucámat, kócsagomat ; most megcsíptelek az orvvadászságban. (Bársony István)
4. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Tapasztalatlan, tájékozatlan, butácska nő, kül. (fiatal) leány. Buta, ostoba kis liba. Micsoda liba ez a lány! □ A leányok megismerkedtek fiatal embereinkkel. Egy kicsit libák voltak, de elég csinosak. (Mikszáth Kálmán) Nem volt az a falusi liba, akinek eleinte hitte. (Kosztolányi Dezső)
5. (ritka, népies) <Zsúp- v. nádfödeles háztetőn v. a kút kövei, téglái közt növő> dús, zöld moha.