LEVEGŐZIK [e-e] tárgyatlan ige -ök (-öm), -öl; -tem [e] -ött; -nék, -nél, -ne [e]; -zön (-zék) levegőz (-t ragos mértékhatározóval is)
<Rendsz. személy> a szabadban v. levegő járta helyen tartózkodik, hogy friss levegőt kapjon, szívjon.
A kertben levegőzik. Kiment a bűzös szobából, hogy levegőzzék egy kicsit. Kiteszik a beteget levegőzni. □ Elment levegőzni az elhagyott Bujdos ligetbe. (Krúdy Gyula) || a. (
ritka) <Fáradtan> néhány mélyet lélegzik; kifújja magát. □ Úgy megfáradt
a beszédben, mint aki a hegy meredekén haladva megáll, hogy levegőzzön. (Gárdonyi Géza)
- levegőzés; levegőzget; levegőző; levegőztet.