LÉZENG [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -ni v. -eni [e]
- 1. Erőtlenül támolyog, szédeleg. Betegen lézengett a kertben. □ Alig-alig lézengtek már, mire odáig jutottak. (Jókai Mór) || a. Elerőtlenedve, testileg-lelkileg tönkremenve, éppen hogy csak él. Nem élet ez már, csak lézengek. □ Csak úgy lézengek, mint az ősz virága. (Petőfi Sándor) Csak lézengtem, mintha fennjáró halott volnék. (Gárdonyi Géza)
- 2. Cél, tennivaló, kül. munka nélkül, lassan erre-arra járkál, jön-megy; bolyong, kószál. Egész nap az utcán lézeng. Csak lézeng a pályán. □ Hátul a cselédház, oldalánál Egy öreg mogorva béres lézeng. (Petőfi Sándor) Az állomás épületei körül néhány alak lézeng. (Nagy Lajos) || a. Vki lézeng vhol: vmely helyiség v. hely méretéhez képest nagyon kevesed magával van jelen vhol. Alig egy-két ember lézeng a teremben. □ Némelyik faluban csak egy-két öregember, öregasszony lézengett. (Gárdonyi Géza) Ezen a délutánon iskolai szünet volt, s alig lézengett egy-két diák itt-ott. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, ritka) Vmi lézeng vhol: kevés van belőle azon a helyen. □ Egy elárvult könyvtárt fedezett fel a vadásztanyán, melyben egy pár diákkönyv [= latin könyv] lézengett. (Jókai Mór)
- lézengés; lézengő.