Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Általában olyan, akit, amit levert (I. 13, 46, (II) 12, 47) vki, vmi. A levert cövek; széltől levert füst, gyümölcs; levert ellenség. □ Sarkát levert órjás mellére tévén: Végső csapást mér a hős zordonan. (Tompa Mihály) Ó Boszporusz tündére, messze távol, te védted az öregapám, mikor mint árva honvéd a levert hazából | futott Ferenc József bakóitól. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) <Vmely kellemetlen esemény, körülmény hatására> lelkileg megtört, elcsüggedt, elkedvetlenedett <személy>. A beteg rosszul érzi magát, levert. Mi bajod, mért vagy olyan levert? □ Emelkedjél, Ádám, ne légy levert, | Midőn látod, kegyembe veszlek újra. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, valló <lelkiállapot>. Levert érzés, hangulat, kedély. □ Levert kedéllyel ballag tőlem el (Petőfi Sándor) Sokszor levert hangulatban vagyok. (Arany János)