LÉTEZIK [e v. ë] tárgyatlan ige -em [ë] v. -ek [ë], -el [ë]; -tem, -ett [e, ë]; -zék v. -zen [ë], (
ritka,
régies) létez
- 1. (választékos) Létezik vmi: vmilyen hatást kifejtő léte van vminek. A valóság a tudattól függetlenül létezik. A miénken kívül még sok más naprendszer létezik. □ Míg létez az anyag, Mind-addig áll az én hatalmam is. (Madách Imre) || a. (választékos) Létében megmaradva, lényegében rejlő tevékenységét, feladatát teljesíti, ill. teljesíteni tudja. Állam nem létezik szervezett hatalom nélkül. Nem engedték, hogy az egyesület tovább létezzék. □ Minden nagyobb irodalomban, ahol léteznek irodalmi akadémikus céhek: így szokott lenni. (Tolnai Lajos) || b. (bizalmas, költői) <Személy> él, életben van. Hát ti is léteztek még? □ Tenéked hived Voltam, és leszek, míg létezek. (Petőfi Sándor)
- 2. Vmilyen módon fennáll, van, előfordul. Ez csak az ő fantáziájában létezik. Számára nem léteznek szabályok. Hát létezik még egy ilyen kedves teremtés? □ A délibáb
csak azért létez neki, hogy kedves felföldjére emlékeztesse. (Arany János) Úr és kocsisa között valami sajátságos viszony létezett. (Jókai Mór) Három
veszedelmes férfiú létezett a városban. (Krúdy Gyula) No hát ilyen ember nem létezik több,
mint ez a Dani bácsi. (Móricz Zsigmond)
- 3. (bizalmas) (Ez) nem létezik: <ez az állítás> nem áll meg, nem lehet igaz.
- létezett; létezhető.