LETELIK tárgyatlan ige, (
tájszó) letellik
1. <Vmely ismert v. meghatározott célra, feladatra eleve kijelölt idő v. vmely hosszabb időszak> végéhez ér, eltelik.
Letelik a határidő; letelik vkinek a szabadságideje. Letelt az öt perc. □ A hét letelt, a szombatest itt. (Madách Imre) Tizenkét év letelt, s tizenkét év után Mihály
elérkezettnek látta az időt, hogy
lakását
deszkával övezett lakással cserélje fel. (Tömörkény István) || a. (kissé
bizalmas) <Főleg megszabott időhöz kötött megbízatás, hivatal, feladat, munka> véget ér, befejeződik.
Letelt a képviselősége. Letelt a büntetés. Letelt a szerződés. || b. (
népies,
irodalmi nyelvben)
Letelik vkiről, (
ritka)
vmiről vmi: vki (vmi) számára megszűnik vmi; vmitől, amit tehernek érez, megszabadul vki (vmi). □ A "szerkesztőség", meglehet, hamarább letelik rólam, mint gondolnám. (Arany János) A lassú kín átka Életemről letelt. (Tóth Árpád) || c. (
régies) <Bizonyos idő> eltelik, elmúlik. □ Egy nap a sok közzül, mely útba letellett
Üti a fülöket víg dalokat játszó Kürt. (Arany János)
- 2. (bizalmas) Vmi letelik: vmely rendsz. időhöz kötött, részletekben teljesítendő szolgáltatás, kötelezettség teljesítése befejeződik azzal, hogy teljes egészében kifizeti, teljesíti vki. Letelik az adó, a részlet. Letelt az előleg. □ A
pénzt
évről évre elhordta
Tatárországba, hogy Mihály úr váltsága leteljék. (Jókai Mór)
- letelés; letelő; letelt.