LEPLEZ [e-e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. <Vmi rosszat v. adott esetben nem kívánatost, szégyelltet, helytelent> elterelő, álcázó eljárással másnak tüntet föl, nem engedi, hogy látható, megfigyelhető, észrevehető legyen; palástol, rejt, titkol. Romboló szándékát hangzatos frázisokkal leplezi. Nem tudja leplezni örömét, szomorúságát. Zavarát leplezve köhögött. □ A leány mosolygással leplezi a szenvedését. (Gárdonyi Géza) Aladin szultánnak a felesége
, hogy rútságát leplezze, a világ minden drágaságát magára szedte volna. (Móricz Zsigmond)
- 2. (katonaság) Álcáz (2). Az ágyút gallyakkal leplezik.
- 3. (régies, irodalmi nyelvben) Fed, borít, titokban tart. □ [Berzsenyi emléke.] Most síri éjfél leplezi a jelest; De a setétlő bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére |
mosolyogva fénylik. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: elleplez; leleplez.
- leplezés; leplezhetetlen; leplezhető; leplező; lepleztet.