LELKIISMERETLENSÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) A lelkiismeretlen (12) melléknévvel kifejezett tulajdonság. Nagyfokú, vétkes lelkiismeretlenség. Micsoda lelkiismeretlenségre vall az ilyesmi! □ Nagy kupec s nagy asszonybolondító; mind a kettőben tiszta lelkiismeretlenség s a gyors elhatározások embere. (Ambrus Zoltán) || a. Vkinek, vminek lelkiismeretlen volta, természete. Munkájának lelkiismeretlensége. Szemére vetették lelkiismeretlenségét.
- 2. Lelkiismeretlen (3) cselekedet, eljárás, munka. Az ő lelkiismeretlensége miatt mások szenvednek. Szégyelli lelkiismeretlenségét.