LÉPTEK [ë v. e] főnév -et [e] (csak többes számban) (
választékos,
irodalmi nyelvben)
Lépések.
Bicegő léptek; ingatag léptek; → ingó léptek; → rugalmas léptek; gyors, szilárd léptekkel halad. Tempós léptekkel megy a szekér után. □ Ruganyos léptekkel átsétált a szomszéd vendéglőbe. (Tolnai Lajos) Kettőzött léptekkel loholt a
bankba. (Mikszáth Kálmán) || a. Ezeknek hangja.
Léptek hallatszottak a közelben. □ Valami olyast hall messze, ami hasonlít az emberi léptekhez. (Mikszáth Kálmán) Odakinn már akkor néma volt minden; a léptek elhangzottak. (Kaffka Margit) Elmerengve hallgatta a közeledő-távolodó lépteket. (Krúdy Gyula)
- 2. (átvitt értelemben) (mindig jelzővel) Léptekkel: a jelzőnek megfelelő mértékben, fokban, ütemben. Hatalmas léptekkel halad előre ügye. □ Kezdte követni, mégpedig akadályt nem ismerő léptekkel forrongó szíve friss hajlamait. (Tolnai Lajos)