LÉPTE [e] főnév (személyragos) léptem [ë v. e], lépted [ë v. e], léptünk, léptetek [ë-ë v. e-ë], léptük, (
régies) léptök; léptét, léptei
- 1. Lépése. Lépteit → szaporítja. □ Kinek lépte alatt recsegnek a deszkák? (Jókai Mór) A belső szoba felé irányozta lépteit. (Krúdy Gyula) Gyalog megy a hivatalba,
pontosan számlálva lépteit. (Babits Mihály) || a. Léptében: miközben a személyraggal megjelölt személy lépett v. lép. □ Vas ruha volt testén, s léptében messze csörömpölt. (Vörösmarty Mihály) || b. Léptére: lépése, menése után v. következtében. □ Eljött a Vörös Isten! | És megy s dörgő léptére messze reszket | A sárga Szajna. (Tóth Árpád)
- 2. Lépése zaja, hangja. □ Egy hervatag kert visszhangozza léptem. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben) □ Az örök idő halk lépte kopog. (Vajda János)
- 3. (Minden) léptében-nyomában: amerre járni-kelni szokott; amerre jár(t); lépten-nyomon. □ Nem látott minden léptében-nyomában | Olyat, amit látott Óriásországban. (Petőfi Sándor)
- 4. (átvitt értelemben, választékos) Cselekedete, működése, tevékenysége. Áldás követi minden léptében. □ A becsület
volt vezércsillaga, ez vezette minden lépteiben. (Tolnai Lajos)
- 5. (olyan határozóval, amely a lép igével állandósult kapcsolatot alkot) Lépése. Házasságra lépte; hivatalba léptekor; a törvény hatályba lépte után.