Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEORDÍT ige
  • 1. tárgyatlan Lent levő hely v. személy irányába ordít. Leordított az utcára. Leordít a gyereknek. || a. tárgyas (ritka) Így ordítva mond, kiált vmit. □ Fejét és karjait kidugva a rostélyzaton, borzasztó átkokat ordít le az üldözött fejére. (Jókai Mór)
  • 2. tárgyas (ritka, tréfás) Ordításban legyőz vkit, ordításával túltesz vkin. □ Háromszorta túlkiáltlak. – Én ordítva ordítlak le. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) [A mulatozók] egyszerre éneklik mind a két népdalt …, s becsületbeli kérdés támad belőle, hogy melyik ordítja le a másikat. (Jókai Mór)
  • 3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Leordít vmi vkiről, vmiről: bántóan, kirívóan lerí, lesír vkiről vmi. Leordít róla az önteltség. Leordít öltözködéséről az ízléstelenség.
  • leordítás; leordító; leordított.