Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEOMLIK tárgyatlan ige, (régies, választékos) leomol
  • 1. <Építmény> földre omolva – rendsz. robajjal – ledől; összeomlik. Leomlott a kapu boltozata, a rosszul rakott fal. □ Felforgat a nagy századok érckeze Mindent: ledűlt már a nemes Ilion, | … Róma s erős Babylon leomlott. (Berzsenyi Dániel) Sírva szaladtak elől a réműlt nemzetek és a Gőgös vár leomolt, romjába temetve lakóit. (Vörösmarty Mihály) Ali addig ágyúztatja a várat, míg csak minden fal le nem omlik. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Leomlik vmi: vmi, ami embereket, társadalmi csoportokat elválaszt egymástól v. akadályoz vmit; hirtelen – gyak. forradalmi változás következtében – megszűnik. Leomlanak a mesterséges társadalmi válaszfalak. □ S leomlott minden gát, S az ifju végre elvivé Magával a leányt. (Petőfi Sándor) A két szomszéd közötti válaszfal leomlott. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • 2. <Aránylag nagy tömegű anyag> hirtelen leválik, és darabokban lehull vmiről. Leomlik a falról a vakolat; leomlik a bányában a főte. Tavasszal leomlott a part. □ A tömlöcbástya oldalának egy nagy darabja leomlott a mélybe. (Gárdonyi Géza) || a. (költői) <Nagy tömegű dolog> lehull, leesik, lezuhan a magasból. □ És mintha nap, hold ránk leomlana, Zaj, csattogás, vad zúgás vett körűl. (Vörösmarty Mihály)
  • 3. (költői) <Vmi könnyed, finom dolog> megbomolva, szétesve lehull. □ De a gyönyör: elnyílott mák, Érintsd, s leomlott a virág! (Arany János)
  • 4. (irodalmi nyelvben) <Ütés, vágás, szúrás, lövés hatására> a földre leroskad, lerogy. A roppant vad a lövéstől fején találva leomlott. □ A janicsárok ezrével omlottak le fegyvereik alatt. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben) <Személy vmely egész lényét átjáró nagy érzés, élmény hatására> mintegy tehetetlenül leborul, leroskad. Térdre leomlik; leomlott a sírra, a koporsóra. □ Buzgón leomlom színed előtt, dicső! (Berzsenyi Dániel) Mely búsan omol le … A sirra borúltan az angyali lány. (Vörösmarty Mihály) Leomlunk sírodon szent döbbenéssel. (Arany János)
  • 5. (ritka) <Folyadék> leömlik. □ Fehér volt a világ, szép Fejér hó este be, Ugy omlott a piros vér A fejér hóra le. (Petőfi Sándor)
  • 6. (választékos) <Hajzat v. ruhaféle, textilanyag> kibomolva dúsan, hosszan lenyúlik. Ahogy haja leomlott, derekáig ért. Az estélyi ruhán szépen omlottak le a csipkék. A függöny leomlott a padlóig. □ Hollószin fürtjei, amint leomlának, Elfödék páncélját karcsu derekának. (Arany János) || a. (választékos) Ilyen állapotban van. Haja dús csigákban omlik le vállára.
  • leomlás; leomlott.