LELKESEDÉS [e-e-ë v. e-ë-ë v. ë-ë-ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A lelkesedik igével kifejezett lelkiállapot, érzelmi megnyilvánulás; az a tény, hogy vki lelkesedik (vmiért, vkiért). Hazafias lelkesedés; → szalmaláng lelkesedés; tanára iránti lelkesedés; a terv iránti lelkesedés; lelkesedéssel, lelkesedés nélkül végzett munka; lelkesedést kelt vmi vkiben; a lelkesedést lelohasztja, lehűti, Nincs benne lelkesedés. A javaslatot nagy lelkesedéssel fogadták. Nagy lelkesedéssel fog neki a feladatnak. Lelkesedéssel végzi munkáját. □ Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tűzár. (Petőfi Sándor) Pénzt és lelkesedést áldoztak a nép és a jövő megmentéséért. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek (ujjongásban, élénk mozgalmasságban stb. mutatkozó) külső megnyilvánulása; lelkes hangulat. Forró, izzó, leírhatatlan, mámoros, szűnni nem akaró, tomboló lelkesedés; lelkesedésben tör ki. Lelkesedéssel fogadták a vendéget. □ Roppant lelkesedéssel magyarázott. (Móricz Zsigmond)