LEKÖTÖTTSÉG [lëkötötség v. lëkötöccség] főnév -et, -e [ë, e]
Az az állapot, amikor vki le van kötve (3). Az állandó lekötöttség igénybe veszi minden erejét. || a. Vkinek, vminek lekötött volta. A tőke lekötöttsége; a figyelem lekötöttsége; a glicerin lekötöttsége a zsírokban. Hivatali lekötöttsége miatt ritkán jut el a színházba.