LÉPDEL [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
(
választékos) Lépked. □ Lassan lépdele
| Sámson elé s a zárt kapunál kis időre megállott. (Vörösmarty Mihály) [A kakas] lépdel
begyesen mint a nagy perzsa királyok. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Rozverics járt-kelt
, nesztelenül lépdelt, fordult, hajladozott. (Kaffka Margit) || a. (
elavult,
irodalmi nyelvben) Jár, megy. □ Meglátá a nagy görögöt lépdelni nyomában. (Vörösmarty Mihály) Verje bár valaki az eget fejével, Sohase feledje, hogy a földön lépdel. (Arany János)
- Igekötős igék: átlépdel; belépdel; belelépdel; ellépdel; hátralépdel; kilépdel; odalépdel; végiglépdel; visszalépdel.
- lépdelés; lépdelő.