Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Fák, cserjék, főleg pedig a fagyöngy bogyóiból és zöld leveleiből főzött enyvszerű, nagyon ragadós, nem száradó anyag, amelyet vesszőre kenve madarak fogására használnak. Lépet főz. □ Ostoba cinkék lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból (Jókai Mór)
2. (régies) Ezzel bekent vessző; lépvessző. Fölszedi, kirakja a lépet; lépet hány, vet; lépre száll, ragad a madár. □ Minden madarász megveti nektek A kelepcét, tőrt, lépet, kalitot. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Éhes madár mindig a lépre került még. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Gyak. állandósult szókapcsolatokban:> az a szándékos dolog, ravaszság, ügyesség, eljárás, amellyel vkit megfognak, kelepcébe csalnak, rászednek, beugratnak. Lépre → csal; lépre → visz vkit. □ Oh bán! ez a derék asszony | engemet csak nem fog lépre csalni. (Katona József) A kis hirdetések közt ott volt lépnek ez az egy sor is (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Lépre megy (akad, kerül, ragad) v. lépen akad, ragad: a) <vkinek a ravaszsága, ügyessége, csele folytán> annak hatalmába kerül; b) <vkinek a ravaszsága folytán> olyan helyzetbe kerül, hogy nem tud belőle szabadulni. □ Vak méh az ifjuság, mely mindenütt Mézet keres, s majd szirtbe ütközik, Majd tüske szúrja, vagy lépen ragad. (Vörösmarty Mihály) Egy pár legény lépre akadt. (Jókai Mór)