LEPEL [e-e] főnév leplet [e-e] v. (
régies) -t; leplek [e-e], leple [e-e] (
választékos)
- 1. Vminek letakarására használt nagyobb, vékony vászon v. szövet. → Lehull a lepel vkiről, vmiről; → lerántja a leplet vkiről. A szobrot még lepel borítja. Lehullt a lepel a szoborról. □ Csengettyűzni a gyász-menetnek. | Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet. (Ady Endre) [A ház] verandáját
fekete leplekkel vonták be. Gyászhuszárok dolgoztak. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Vminek a leple alatt: úgy, hogy vmi miatt nem látható a szóban forgó személy v. dolog. Az éj, a sötétség leple alatt.
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Lepedő (1). □ Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa. (Arany János) || a. (választékos) (Halotti) lepel: szemfedő. A holttest fehér lepellel van letakarva. □ Piroska
Motoz a terítőn, a koporsó leplén. (Arany János) A szürke napoknak fátyla egyszerre lebomlott rólam, mint sírjából feltámadott halottról a lepel. (Kuncz Aladár)
- 3. (régies, irodalmi nyelvben) Ruhadarabként a testet burkoló, a testre borított, rendsz. finom kelme. □ Leplembe burkolva könyökömre dűlök. (Berzsenyi Dániel) Hajna
E közben leveté lágyan szőtt lepleit, íját, S messze kitűnt delin és pusztán a déli sugárként. (Vörösmarty Mihály)
- 4. (átvitt értelemben) Vminek megtévesztő külső látszata, valódi lényegét eltakaró formája; álarc, cégér. A barátság, az ellenzékiség, a vallás leple alatt, leple mögé húzódva. □ Mért beszélt olyan igen okosan? Lepel volt ez, hogy a titkot eltakarja? (Vas Gereben)
- 5. (növénytan) Egynemű, egyszínű virágtakaró, amely nem különül el csészére és pártára. Az egyszikű növények virágának leple van.
- Szóösszetétel(ek): lepellevél.
- leples.