LENGÉS [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában a leng igével kifejezett mozgás; az a tény, hogy vmi leng. A hinta, az inga, a nád lengése; a csónak, a fátyol, a zászlók lengése; az árnyék, a szellő lengése. || a. (fizika) Az inga lengő mozgásának két szélső pontja közé eső szakasza, ill. az a két ilyen mozzanatból, ellentétes irányú szakaszból álló mozgás, amely alatt az inga visszatér kiindulási helyzetébe. Hány lengést tett meg az inga egy perc alatt? || b. (műszaki nyelv) <Vmely szerkezetben> egy középső helyzetből kiinduló, szabályos ütemű, ellentétes irányú mozgás, amely a rezgésnél lassúbb, de nagyobb kitérést mutat. Csillapítatlan, gerjesztett lengés.
- 2. (sport) <Tornagyakorlatként> a tornaszeren függeszkedő v. támaszkodó testnek lengő mozgása, ill. ki- v. átfordulása. Lengés a korláton, a nyújtón.
- 3. (ritka, választékos) Lebegés (1). A fátyol, a zászlók lengése; a szellő lengése. □ Kegyelmed távozásán riadoztam, Mely mint hajad lengése, változó. (Vörösmarty Mihály) A márványarcú hölgy
elegáns lengéssel odalebbent a nádor elé. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): 1. lengésmérő; 2. ingalengés; saslengés.
- lengési.