Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEMEZÁRU
LEMEZTELENÍT
LEMEZVAS
LEMINTÁZ
LEMOND
LEMOSÁS
LEN
LENCSE
LENCSESZEM
LENDÜLET
LENÉZ
LENG
LENGE
LENGEDEZ
LENGÉS
LENGŐ
LENGYEL
LENINISTA
LENN
LENNI

LELKETLEN [e-e-e v. ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. Jóindulat, megértés, emberi érzés nélkül való <személy>; szívtelen, gonosz, kegyetlen. Lelketlen gazember, hajcsár, uzsorás. Hogy lehetsz ilyen lelketlen ehhez a gyermekhez? □ Lelketlen, álnok, fajtalan gazember! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Lelketlen zsaroló, ki … az utolsó falatot kivenné a szegény ember szájából. (Tolnai Lajos) Maga egy lelketlen ember … maga is az ördögé. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. Ilyen személyre valló, reá jellemző, tőle származó <cselekedet, magatartás, megnyilatkozás>. Lelketlen bánásmód, hajsza, kínzás, uzsora; lelketlenül kiszipolyoz, kizsákmányol vkit. □ Bella felháborodva tiltakozott az ilyen lelketlen tréfák ellen. (Ambrus Zoltán) Ez a … megbillent elméjű … ügynök olyan hideg számítással, … lelketlen elméleti gőggel rajzolta ki millió … ember tömegmozdulatait, mint valami hadvezér. (Kuncz Aladár)
  • 3. (népies, régies, irodalmi nyelvben) Olyan <élőlény>, amelynek nincs lelke (2). Lelketlen állat, jószág. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Élet nélküli <tárgy, dolog>; élettelen. □ Itt űlök, a nap is elhágy már engemet, S a lelketlen fáknak mondom keservemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Kő az, … lelketlen néma kő, Kit durván a természet képze ki. (Vörösmarty Mihály) Egy lelketlen ruhadarab mintegy megszólalt. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. (régies, irodalmi nyelvben) Tartalmatlan, értelmetlen, sivár <dolog>. □ Most megdöbbentő csend és lelketlen üresség Környezték Tihamért. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Lélektelen, színtelen, száraz <művészi megnyilatkozás>. □ Aki furulyán lelketlenül játszott, az a verklin is csak verklis fog lenni. (Arany János)