LEJTÉS [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a lejt igével kifejezett helyzet, ill. mozgás; az a tény, hogy vki, vmi lejt.
- 1. Ferdén lefelé irányulás mint térszíni helyzet. A lejtés szöge. Igen meredek a pálya, az út lejtése. Enyhítettek az erős lejtésen.
- 2. (ritka, régies, választékos) Finom, könnyed táncos mozgás; tánclépés. A leány könnyed lejtése; a táncosok lejtése. □ A két vezér
egy pár délceg lejtést
[táncolt] el az andalgó palotásból. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies, választékos) Az a cselekvés, hogy vmely táncot lejtenek. A keringő, a tánc lejtése.
- 3. (irodalomtudomány) <Szövegben, kül. versben> szabályos ismétlődésből adódó hullámzás; ritmus. A vers lejtése; a sorok kellemes, andalító lejtése.
- Szóösszetétel(ek): 1. lejtésmutató; lejtésszög; 2. árlejtés; hanglejtés; taglejtés.
- lejtési; lejtésű.