LENGŐ [e v. ë] melléknév
Általában olyan, aki, ami leng.
- 1. Olyan <vmely pontján rögzített test>, amely szabadon mozgó részével majd egyik, majd másik, egymással ellentétes irányban többször elmozdul. Lengőhaj, hinta, inga; a mérleg lengő nyelve. □ Szélvész mérge tépi lengő vitorládat. (Kölcsey Ferenc) A rézszínű felhők
nagy asszonyfejet formálnak, mely lengő ködfürtökkel
lebeg a puszta fölött. (Herczeg Ferenc)
- 2. (irodalmi nyelvben) Olyan, ami a levegőben v. a vízen lebeg. □ Fenn lengő hold! nézd mint kínlódom. (Csokonai Vitéz Mihály) A lengő hajó körül nem látszik más, csak a végnélküli tenger. (Jókai Mór)
- 3. Olyan <fényjelenség, légies tünemény>, amely könnyedén ide-oda mozog(ni látszik). □ [Vitkovics emlékezete.] Tán eljő kora, hol szabadabb lesz lenni magyarnak,
Akkor az élten túl lengő árnyékod örűljön: A haza, hívei közt, téged is emlegetend. (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): lengőajtó; lengőállvány; lengőgyűrű; lengőkalapács; lengőkapu; lengőkar; lengőkerék; lengőkomp; lengőpöröly; lengőrosta; lengőtekercs; lengőtrapéz.