LEKTOR [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
- 1. <Könyvkiadó vállalatnál, színháznál, filmgyárban, rádiónál, televíziónál> állandó irodalmi szakértő, tanácsadó, aki a kéziratokat elbírálja. A kiadóvállalat lektora; lektornak szerződtették. A lektor a kézirat egyes részeinek átdolgozását javasolta. || a. (1945 után) Az a személy, akit mint szakértőt vmely kiadóvállalat alkalomszerűen azzal bíz meg, hogy egy kiadás előtt álló írásműről szakmai, ideológiai v. stiláris szempontból véleményt adjon. Irodalmi, szakmai lektor. Felkérték a könyv lektorának.
- 2. (iskolai) Élő nyelvek gyakorlati tanításával megbízott főiskolai v. egyetemi előadó. A varsói egyetem magyar lektora; a budapesti egyetem bolgár lektora.
- lektori; lektorság.