LEKEFÉL tárgyas ige
<Vmely szennyet> kefével eltávolít vmiről.
Lekeféli a pelyhet a kalapjáról, a port a kabátjáról, a sarat a cipőjéről. □ Az inas
urának kabátjairól mind lekefélte azt, amit le lehet kefélni. (Vas Gereben) || a. <Vmit, ill. vmely felületet> a rajta levő portól, sártól v. más szennyező anyagtól úgy tisztít meg, hogy a kefét többször végighúzza rajta, rendsz. felülről lefelé.
Lekeféli a fát: a fa kérgét drótkefével megtisztítja a férgektől;
lekeféli a felöltőt, a kabátot, a kalapot, a lovat, a ruhát. || b.
Lekefél vkit v.
lekeféli vki testének vmely tájékát: a rajta levő ruhát kefével megtisztítja.
A hátamat is keféld le. □ Tartotta a hátát, a karját, hogy az apródok lekeféljék. (Gárdonyi Géza) || c.
Lekeféli a haját: kefével lesimítja, rendbehozza v. letisztítja a haját.
- lekefélés; lekefélő; lekefélt; lekeféltet.