LEKÜZDHETETLEN [ë-e-e-e] melléknév -ül, (
régies) leküzdhetlen [ë-e-e]
Olyan <gátló, akadályozó körülmény, érzés v. inger>, amelyet nem lehet leküzdeni, amelyen nem lehet úrrá lenni.
Leküzdhetetlen nehézség. A baj nem leküzdhetetlen. Az árvíz leküzdhetetlennek látszott. □ Leküzdhetlen vágya [támadt] szívét kitárni. (Jósika Miklós) Azóta érzem azt a leküzdhetetlen ellenszenvet minden hivatalszoba ellen
(Babits Mihály)