LEJTŐS [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. A vízszinteshez enyhe szögben hajló <felszíni forma, út>. Lejtős feljárat, terep; enyhén lejtős; lejtősen halad. □ [A rét] a hegy lejtős oldalát foglalá el. (Eötvös József) Eztán nem sokára lejtősen haladtak
(Petőfi Sándor)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A hanyatlás, a züllés felé vezető. □ Nem magasba tör [a hit], mint másszor Éltem lejtős útja ez. (Arany János)
- lejtősség.