LÉLEGZIK [ë] ige ..geztek [ë-ë]; -ettem [ë-e] v. ..geztem [ë-e], -ett [ë], ..gezzék (..gezzen) [ë, ë-ë]; -eni [e] (..gezni) [ë] (
régies írva: lélekzik is)
- 1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Ember, tüdős állat> orrán, ill. száján keresztül váltakozva levegőt szív be és lehel ki, ily módon oxigént vesz fel, és széndioxidot bocsát ki. Orrán, száján lélegzik; csendesen lélegzik; könnyebben, megkönnyebbülten, szabadon, szabadabban stb. lélegzik: (átvitt értelemben is) vmely nyomasztó érzés megszűntével könnyebbnek, jobbnak, szabadabbnak érzi a helyzetét; (túlzó) még lélegzeni sem hagyják: állandóan hajszolják, egy percre sem hagynak neki nyugtot; lélegzeni sem ér rá (→ ráér). □ Mária könnyebben lélekzett. Tehát csak pénzügy a baj? (Jókai Mór) Még kettőt lélekzett, aztán megállította szívét, mint ahogy a vándor megáll, mikor elfáradt. (Karinthy Frigyes) Élni akar, lélekzeni, amíg csak lehet. (Gelléri Andor Endre) || a. Vmilyet lélegzik: vmilyen lélegzetet vesz. Nagyot lélegzik. Most (egy) mélyet lélegzett. □ Szemei és orrcimpái kitágulnak, egy hosszút lélegzik, aztán
megragadja a leány kezét. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) A lélegzés műveletét szándékosan és tudatosan végzi. → Hosszút lélegzik. Most lélegezzen (egyet)! □ Mélyet lélekzeni kiáltják ketten egyszerre a beteg fülébe. (Kosztolányi Dezső) || c. tárgyatlan (állattan) <Hal, gerinctelen állat> lélegzőszerveivel oxigént vesz fel, és széndioxidot bocsát ki. A hal kopoltyúval lélegzik. A rovarok is lélegzenek. || d. tárgyatlan (növénytan) <Növény> a sejtek falán, ill. a leveleken levő nyílásokon keresztül oxigént vesz fel, és annak segítségével a sejtekben levő szénhidrátokat lebontva, az így keletkező széndioxidot kibocsátja.
- 2. tárgyatlan (ritka, elavult) Vmiben lélegzik: vmiben leledzik. □ A büszkeség
nem hamisság, mert az az embernek igazi képe. Magam is benne lélekzem. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: belélegzik; fellélegzik; kilélegzik.
- lélegző.